Az élet margójára
Attila

az elmúló perceket nézed
fáradt-szomorúan,
s az embereket, ahogy eltáncolnak elõtted
árnyékaikkal…

gondtalanul csak azok tudnak nevetni,
akik egy pillanatra elfelejtették,
hogy a percek menetelnek,
kitartóan menetelnek az elmúlás felé.