Hidegen lehúz a padló,
összeszorított ajkaimból kiserkent a vér –
fogaim már fájdalomtól szorulnak össze

látom, rám tekint,
vár a bíró, –
elbukásom ünneplik az emberek.

Lassan lehunyom szemem,
izzadtság csípi felszakadt homlokom,
és nem bírom emelni kezem.

a küzdelem ezennel véget ért –
mint ostorcsapást tűrőm el
a reám sújtott másodperceket.