Ősz
Attila

Az erdő elhullatott illata
lábad nyomában bezárul
mindörökre az eltaposott
levelek, virágok, férgek
világába, ahogy tovább
lépsz nem is érzed, hogy
üresebb a levegő, a tér,
s egyszercsak magányával
megzavar a csend.