Reménytelenül
Attila

nem látom, hol menjek utánad,
szemembe hullt a bánat,
az úton hótakaró.
december van, hideg,
az ágon hópehely pihen,
a remény az imént illant el,
mint vándor kisdiák útra kelt
keresvén az utat tehozzád,
csak én állok egymagam …