felbukkantál a ködben,
kicsit soványan, kicsit fáradtan,
kezedben vándorbotot fogva
– tőlem maradt,
hátrahagytam mikor leléptem.
nem tudtam mit mondani,
csak vártam szótlanul
amíg alakod eltűnik,
s én visszatérek a jelenbe.

az emlékek néha furcsa ösvényre vezetnek.