a múltban járva – mint mocsárban, térdig érő vízben, sárban –
lehúz a lábam, megáll az idő.

Az ész kiköt valahol messze,
az elmúlt évek valamelyikén felsértve régi sebeket.
Véresre ázott ingben ülök és könnyezem.

Hányszor még? Hányszor még, amíg mindent elfelejthetek.