J.-re emlékezve
Attila

egy kis lepke – halovány mosoly az ajkadon.
A tekinteted még bizalommal néz a jövőbe,
erre emlékezem.

Te valahol messze jársz,
és az útról többet tudsz, mint mi.
Valakivel… valamivel kevesebbek lettünk,
akik maradtunk.